Kis kacsa fürdik...

Ez a nap kétség kívül a hasamról szólt. Igaz, hogy titkon arról ábrándozom, hogy a 38-as szoknya és nadrág helyett milyen jó lenne 36-ost hordani, de épp olyan széles vigyorral ülök le egy púpozott tányér elé, mint amilyennel a fenekemet vizslatnám az egy számmal kisebb szoknyában a tükör előtt.
A tegnapi tervem annyiban módosult csak, hogy liba helyett kacsát sütöttem, és nem csak combot, hanem egy egész állatot is betessékeltem a sütőbe. Most vásároltam életemben először egész kacsát, s miután kiszabadítottam a zacskójából, majd a két combjánál/szárnyánál fogva megtáncoltattam a mosogatóban (elvan a gyerek, ha játszik...), jól megtömtem vöröshagymával, almával és petrezselyemmel és most várok. Ha fele annyira is jól fog sikerülni, mint az a két comb, amit előtte sütöttem, akkor önként és dalolva nevezem ki magam a hét mesterszakácsának. Nem túlzok. Isteni lett. Az első kacsacombom. Ropogós lett. Rózsaszín lett. Mennyei lett!
Szerencsétlen sütő meg egész nap megy, nesze neked villanyszámla! Délelőtt tettem be a két combot, 3 órán keresztül sültek, az egész kacsa meg már lassan 4 órája nyaral a sütőben.
Oh! A kettő között még sütöttem egy kis baconös-sajtos sós ropogtatni valót, ha esetleg a befelé horpadó has nasi után visítana...

Most búcsúzom, és ha már Márton nap, akkor kívánom, hogy pár pillanatra fusson át rajtatok a libabőr... ;-) (Akár egyedül vagytok, akár párban!)

Csók,
L.Lavender