Téli álom

Ma reggelre az időjárás elfordította tőlünk kedves arcát s megmutatta, mi vár ránk az elkövetkezendő pár hónapban. Miközben kedvenc kötött sálammal próbáltam eltakarni az arcomat a csontokig hatoló szél elől, azon gondolkoztam, hogy van valami a télben, a hűvös időben, a kopaszodó fákban, a korai naplementében és kései napfelkeltében... valami, ami azt súgja: lassíts!

Míg a nyár telis-tele van esküvőkkel, szabadtéri koncertekkel, nyaralásokkal, bulikkal, nyüzsgéssel (mindenkiben csak az motoszkál, hogy menni, menni, menni!...), addig a tél lassú, komótos; a családról, a meleg ételekről, a beszélgetéskről, az egymásra figyelésről, a mélyebb érzésekről szól. Nyáron a 40 fokos kánikula kényszerít be minket a lakásba, hogy a tűző nap elől megóvjuk magunkat, télen a fogvacogtató hideg a ludas, ám a két helyzet össze sem hasonlítható. A meleg okozta idegeskedés, feszültség fokozatosan szakítja el a húrokat és ugraszt össze minket esetenként, míg a téli, négy fal között töltött késő délutánok és esték varázslatosak is lehetnek, csak kicsit tenni kell értük. Miután az ember szétfagyva hazaér a munkából, nincs is jobb érzés, mint:
- egy őszinte öleléstől átmelegedni.
- egy bögre meleg tea mellett elmesélni és meghallgatni a napi történéseket.
- egy forró zuhany alatt csókot kapni/adni.
- a takaró alatt összebújva közösen álmodozni.

Mert álmodni jó!

Álmodozás az élet megrontója? Nem hinném. Amikor magabiztosan lépkedek a józan paraszti ész és az álmok határán, akkor köszönöm szépen, jól vagyok. Amíg vannak (megvalósítható) álmaim, addig vannak céljaim.  Amíg vannak céljaim, addig élek. Télen több időm van álmodni. Gyere, drága hótakaró, hadd csukjam be a szemem...

"A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el."

 

 

 

 

Üdv,

L.Lavender